Sziasztok!
Igazából nehezen kezdek bele ebbe. Egy moly adta az ötletet
(innen is üdvözlöm és köszönöm ezt is és a címet is♥), hogy írhatnék blogot az élményeimről Au Pair-ként, ugyanis jelenleg Au Pair vagyok Németországban már lassan 2 hónapja. Így hát megpróbálkozom vele.
Hozzá tenném, hogy mindig is féltem az írástól. Imádok olvasni, de az írást meghagytam másnak. A naplómba szívesen írok (ha eszembe jut.:D), mert nagyon jó egy idő után visszaolvasni, de így, hogy mások is elolvashatják amit írok, bevallom kicsit ijesztő.
De most mégis itt vagyok és először is bemutatkoznék.:
Bianka vagyok, 22 éves egy Baranya megyei kis faluból. Világ életemben németet tanultam és az egyik német órán esett szó az Au Pair-ekről kb. tizedikes koromban.
(Aki nem tudná az Au Pair olyan személyt jelent, aki külföldön kimegy egy családhoz, velük él, besegít a háztartásban és a gyerekekkel. Ezért nem kap fizetést, csak zsebpénzt, viszont teljes ellátást kap.)
Szóval már ekkor felfigyeltem erre az egészre. De lehetetlennek tűnt, így nem is agyaltam rajta többet.
Majd két évvel később láttam egy előadást ugyanúgy a gimimben, ahol egy öregdiák visszajött mesélni az élményeiről, hogy mit csinált érettségi után és bizony az Au Pair-ség és köztük volt. Akkor ragadott magával és az álmommá vált. Csak hogy nem volt elég bátorságom hozzá és nem tettem érte semmit. Elmentem egyetemre és német nemzetiségi óvodapedagógusnak tanultam. Eljött az utolsó félév, de nem készültem el a szakdolgozatommal, mert németül kell megírnunk és úgy éreztem, hogy nekem ez nem megy. 14 év német tanulás után még mindig bizonytalannak éreztem magam. Ekkor jött az ötlet. Miért ne mehetnék ki Németországba Au Pair-nek most?
Imádom a gyerekeket, közben gyakorlom a nyelvet és még egy kis pénzt is kapok olyanért, ami csak a hasznomra válik. Fél évig kint leszek és utána simán megírom azt a fránya szakdolgozatot németül.
Így hát elhatároztam magam és beavattam a terveimbe a családom. Először azt hitték csak viccelek és úgysem teszem meg, de bizonyítani akartam. Nekik is és magamnak is.
Így hát regisztráltam az
https://www.aupairworld.com/-ra és elkezdtem a keresgélést.
Őszintén nagyon nehéz volt családot választani. Különböző szempontok alapján kellett keresnem.
1.: az ország. Az legalább egyszerű volt, nyilván Németország.
2.: pontos helyszín. Na ez már nehezebb volt, mert én mindenképpen nagyvárosba szerettem volna jönni (pl. München, Bonn, Stuttgart), falusiként gondoltam milyen jó lesz.*-* (Hát elárulom, egy 4500 fős faluban vagyok, de erről majd később.:D) Az is fontos volt, hogy délen legyen, mert itt kb olyan az időjárás mint otthon Magyarországon. (bár az eddigi tapasztalataim alapján azért itt sokkal többet esik az eső.:()
3.: hány gyerek legyen? Úgy gondoltam, hogy óvodapedagógus hallgatóként 3 gyerekkel simán elbírok, így annyi lett.
4.: kijutás. Fontos szempont volt, hogy hogy jövök ki, mert azért mégiscsak 1100 km-ről van szó. Végül Stuttgartig Flixbusszal jöttem, a reptérre érkeztem és kijöttek értem.
5.: maga a család. Az biztos, hogy ez volt a legnehezebb. Én személy szerint rengeteg családdal beszéltem, de nehéz megmondani egy virtuális beszélgetés alapján, hogy most az a család tényleg normális-e és vajon jól fognak e veled bánni.
Így hát mindig szűkült a kör és végül ez a család nyert. És bár egy kis faluban élnek Ofterdingenben (Baden Württemberg tartományban), de kárpótol, hogy nagyon kedvesek és figyelmesek.
Ha jól emlékszem májusban vagy júniusban dőlt el, hogy melyik családhoz jövök. A nyár során többször videochateltünk, hogy mire jövök jobban megismerjük egymást. Majd kitűztük a dátumot is, hogy mikor jöjjek. Végül szeptember 3-ra esett a választás, de a kiutazásomról és az első élményekről a következő bejegyzésemben olvashattok.:)
Köszönöm, ha végig olvastad és ha bármi kérdésed van bármivel kapcsolatban, bátran tedd fel, szívesen válaszolok!:)
Szép napot Nektek!
Bianka♥
