2019. október 25., péntek

Hogy telik egy hetem?

Sziasztok!

Lassan 2 hónapja kint vagyok és bizony időbe telt, mire kialakultak a dolgok. Egy rutin, ami a mindennapokba rendszert visz és ha felkelek tudom, hogy aznap mi is vár rám, miket kell megcsinálnom.
Először is kaptam egy hetitervet a család beosztásáról, hogy a szülők hogy dolgoznak, a gyerekeknek meddig van suli/ovi és mikor vannak a különböző szakkörök. Ugyanis rengeteg mindenre járnak. (kungfu, torna, atlétika, yoga, logopédus, kórus, tényleg van itt minden.:D)
Majd ez alapján alakult az én napom/hetem is.

Minden reggel 6:30-kor kelek, és reggelit készítek a gyerekeknek, ami 6:50-kor van. 7:15-kor indulunk az iskolába. Az elsősöknek kötelező sétálniuk, a másodikosok rollerrel mennek, és harmadiktól fölfelé pedig biciklivel mennek az iskolába, akármilyen messze is legyen az iskola a falun belül. Tőlünk kb. 2 km-re van és minden reggel én sétálok velük az iskolába, úgyhogy megvan a napindító mozgás.:D
Viszont minden reggel láthatom a napfelkeltét.*-*

Mikor visszaérek a házba a délelőttöm szinte mindig szabad. Annyi, hogy a gyerekek után elpakolok, majd megreggelizem és általában pihenek. Heti 1-2x kell főznöm is.


Általában délig van csak iskola (kivéve ha Nachmittagsschule/délutáni iskola van, olyankor 15:00-ig). Amikor a gyerekek hazaértek együtt ebédelünk, házi feladatot csinálunk és délután játszunk, ha nincs semmi szakkör.


Szeretnek színezni, kirakózni. Imádnak legozni és ha jó idő van elviszem őket a játszótérre.:)

Erre a csúszdára először azt hittem, hogy még nincs kész.:"D
Ha aznap valamilyen szakkör van, akkor függ attól, hogy éppen kinek. Van, hogy én viszem őket kocsival, de van hogy a szülők és addig én otthon maradok azzal, akinek épp nincs aznap délutáni elfoglaltsága.:)

Általában 18:00-kor vacsorázunk, utána pedig a gyerekek már készülődnek a lefekvéshez. 7 körül mennek ágyba, ami nekem nagyon jó, mert innentől az estém már szabad.

Ilyenkor általában olvasok, tanulok, sorozatot nézek vagy videochatelek a családdal és a barátimmal.


Heti kétszer este nyelviskolába megyek, amit nagyon szeretek. Annyi, hogy néha már nehéz figyelni és folyamatosan fordítani olyan későn ha nagyon fárasztó napom volt.

A hétvégéim pedig szabadok, de erről majd egy másik posztban.:)
További szép napot Nektek!
Bianka♥




2019. október 22., kedd

Fél évig könyvek nélkül? Avagy hogyan mentett meg az ebook.

Sziasztok!

Mondanom sem kell, az utazás mellett az olvasás a másik nagy szenvedélyem. Mikor véglegessé vált, hogy kijövök fél évre Németországba, kétségbeestem, hogy akkor mégis hogyan fogok én olvasni...fél évnyi könyvet mégsem hozhatok magammal. Sajnos.

Így született az ötlet, hogy születésnapomra ebook-ot szeretnék.
Őszintén szólva, az elején nagyon ódzkodtam tőle. Tudjátok felmerültek a szokásos könyvmoly "problémák"...
- Mi lesz a lapozás élményével?
- Nem szagolgathatom a könyvem...
- Az ebook mégsem ugyanolyan, mintha egy igazi könyvet olvasnék, nem??
És még sorolhatnám.

De nem volt mit tenni, elkezdtem keresgélni, hogy melyik is lenne a megfelelő. Vásárlás előtt szeretek minél több információt szerezni az adott dologról és ez ekkor sem volt másképp. Hosszas keresgélés után 3 lehetséges "jelölt" volt.

1. PocketBook Aqua 2 vízálló eBook olvasó, azúrkék színben
2. PocketBook Touch Lux 4, sima fekete színben
3. Kindle Paperwhite 4

Miután a rengeteg ebook olvasót erre a 3ra szűkítettem, innen már nagyon nehéz volt dönteni. Szegény családomat szerintem már kezdtem kiakasztani a döntésképtelenségemmel..:D

Számomra fontos volt, hogy mindenképpen legyen benne háttérvilágítás, elég tárhely, viszonylag sok támogatott szövegformátum, esetleg wifi és én még szerettem volna, ha nem csak érintőképernyős, de gombok is vannak rajta.

Ezek után a választásom végül a PocketBook Touch Lux 4-re esett, amivel azóta is töretlen a boldogság. 




Nagyon egyszerű a használata, könnyen lehet rá könyveket tenni és iszonyú kényelmes a használata. Ráadásul sötétben olvasni egy álom vele. És sokkal könnyebben magammal tudom vinni bárhová, mint egy több száz oldalas könyvet. 

Úgyhogy én nagyon elégedett vagyok vele és rettentően örülök, hogy rávettem magam.


Ilyen gyönyörű tokot rendeltem hozzá.*-*

Mióta kint vagyok a sok szabadidőnek hála közel 30 könyvet olvastam el. Ez számomra elképesztő, mert otthon nincs ennyi időm olvasni és ez hatalmas boldogsággal tölt el.

Összességében én csak ajánlani tudom az ebook olvasót is és azon belül ezt a típust is. 
És ha valamelyik könyvbe annyira beleszeretek, azt még mindig meg tudom venni nyomtatott formátumban is. És szagolgathatom. (Tudom furcsa vagyok, de remélem a többi könyvmoly legalább megért.♥)

Ha további kérdésetek van ezzel vagy bármivel kapcsolatban, nyugodtan tegyétek fel!
Szép napot Nektek!
Bianka♥




Hechingen - Mezítlábas park/Barfußpfad

Sziasztok!

Már régóta szerettem volna ellátogatni egy Mezítlábas parkba, amiből Magyarországon is van több (ebből ráadásul 2 nem is olyan vészesen messze tőlünk : Ide kattintva megnézhetitek őket.;)), mégis itt Németországban volt alkalmam először kipróbálni, méghozzá Hechingenben.


Először fel se fogtam, hogy hova érkeztünk, mert eredetileg a Hohenzollern várba készültünk, de hatalmas dugó volt, azért alternatívát kerestünk. Szóval furcsa volt, hogy mindenki elkezdte lehúzni a cipőjét és a zokniját...:D
Aztán leesett, hogy pontosan mi is ez, és akkor már nagyon örültem neki.


Nagyon érdekes élmény volt, nagyon tetszett. Néha azért igazán fájdalmas volt, főleg az apró kavicsokon, de beszéljenek helyettem a képek.:)






Ez volt a kedvencem, de fogalmam sincs mi ez..:D
Én mindenkinek ajánlom ezeket a parkokat, főleg szép időben remek program, a gyerekek is nagyon élvezték.


Ráadásul innen is látszott a vár.*-*


Összességében nagyon pozitív élmény volt, bár másnap kicsit fájt a talpam, de teljesen megérte. Remélem ti is kipróbáljátok majd valamelyik Mezítlábas parkot!:)

Találtam egy videót is, ami ebben a parkban készült, bár nem túl jó a minősége, de hátha valakit érdekel.:


Szép napot Nektek!
Bianka♥



2019. október 20., vasárnap

Tübingen

Sziasztok!

A következő bejegyzésem témája nem más, mint a gyönyörű Tübingen lesz.:)
A kiérkezésem utáni első hétvégén ebbe a csodás egyetemvárosba vitt el a család. 


A város jellegzetessége, hogy átszeli a Neckar (amin egyébként gondolázni is van lehetőség:)) és a folyó partján gyönyörű sorban állnak a régi házak. Meseszép.*-* Ez szerepel a legtöbb képeslapon is, be is vásároltam belőle a családnak.:))


Először játszótérre vitt az utunk a gyerekekkel (kalóz játszótér, a képen látható mászókával), majd a főbb nevezetességeket nézhettem meg. A főutcát, városházát, kastélyt. 

De mivel a gyerekek is velünk voltak, nem volt olyan egyszerű fényképezni, főleg mert  mind a hárman akarták fogni a kezem, ami ugye önmagában is lehetetlen, plusz fényképezni...:"D
Így a következő hétvégén visszajöttem, akkor már egyedül.
Őszintén szólva kicsit féltem, mert azért mégiscsak egy idegen országban, egy idegen városban tök egyedül, úgy hogy nem is ismered ki magad igazán elég rémisztő. Ráadásul csodás tehetségem van ahhoz, hogy bárhol el tudjak tévedni...gondolhatjátok.:D 
De igyekszem ezen változtatni és hát Tübingen várta, hogy felfedezzem.*-*
Egész jól kiigazodtam a központon azok után, hogy már egyszer jártam ott és hamar meg is találtam a sétáló utcákat.
Mindenhol régi épületek, macskaköves utcák, nagyon tetszett. 


Rathaus :
   

Ezután bementem a templomba, ahol 50 centért fel lehetett menni a toronyba. Én pedig legyőzve a tériszonyom felmentem. És milyen jól tettem, ugyanis ez a látvány tárult elém.:



De a templom gyönyörű volt belül is:
                                             

Innen pedig látszik a kastély, ahol előtte héten voltunk:
A bejárat

Remélem nektek is elnyerte a tetszésetek Tübingen!:)
Legyen szép napotok!
Bianka♥



Városnézés, a környék.

Sziasztok!
Hol is vagyok pontosan? Mi van a közelben? Hová szeretnék eljutni?
Ofterdingen a falu neve, ahol fél évig élek most. Kb. 4500 fő lakik itt, nagyon nyugodt, csendes, szép környékkel.
Van iskola, óvoda, egy templom, és gyönyörű régi építésű házak.




Ez a kilátás a szobámból : (erdő, és minden este itt megy le a nap.*-*)

Sok gyönyörű város van a közelben. Többek között Tübingen, Reutlingen, Stuttgart, stb. A Bodensee sincs olyan messze.


Igazából még Svájc és Franciaország is teljesen elérhető távolságra vannak.:)

Ahová mindenképp szeretnék eljutni és jobban megismerni.: Stuttgart, München, Sigmaringen, Burg Hohenzollern, Bodensee, meg a Neuschwanstein kastély, de az már nincs olyan közel.:D
Majd még biztosan bővül a lista.:)

További szép napot Nektek!
Bianka♥

Utazás, megérkezés, első benyomás.

Sziasztok!
Ahogy ígértem, a következő bejegyzésben az utazásról és az első benyomásról lesz szó.
A nyár során igyekeztem mindent összeszedni, amire szükségem lehet. Új nagyméretű bőrönd, hátizsák, ruhák kiválogatása. Igazán furcsa volt nyár végén téli cuccokat pakolni, de muszáj volt, hiszen az egész telet kint töltöm. 

Szeptember 3án este 21:45kor indult a Flixbus Stuttgartba Budapestről, ahova egy nagyon jó barátnőm és a barátja kísértek el és várták meg míg elindulok. Köszönöm Nekik, hogy ilyen aranyosak voltak.♥
A jegyet korábban lefoglaltam, minden zökkenőmentesen ment. Mivel éjszaka utaztam, próbáltam aludni több-kevesebb sikerrel. Amikor sikerült elaludnom pont határhoz értünk és fel kellett kelni.:D Szóval nagyrészt olvastam. Az út több mint 12 óra volt, mert késtünk egy kicsit és be kell vallanom, hogy szeretek utazni, de a vége felé már elég nehezen bírtam. Mindenképp nagyon hosszú volt. A busz kényelmes volt, volt rajta töltő, mosdó, wifi, kényelmes ülések, szóval csak ajánlani tudom egyébként. Az ára is kedvező.

Mivel késett a busz a család kb egy órát várt rám a stuttgarti reptéren, ahová a busz érkezett. Az apuka jött értem és a két nagyobb gyerek. Nagyon édesek voltak, egyből megöleltek, kérdezték minden rendben van e.:))
Stuttgart Ofterdingentől 50 km, szóval még mindig nem értem oda teljesen, de ez a 30-40 perc már sokkal elviselhetőbb volt.
Közben folyamatosan csodáltam a tájat. Annyira gyönyörű fenyőerdők vannak itt, hogy nem lehet betelni vele.
És hát itt már ugye németül kellett beszélni. Őszintén nagyon féltem tőle. Mivel nem sokat használom a nyelvet, még így sem, hogy az egyetemen is tanulom, nehezen beszéltem. Szinte mindent megértettem nehézség nélkül, de összerakni egy összetettebb mondatot kínszenvedés volt. Aztán persze kulcsfontosságú szavak nem jutottak eszembe és utáltam magam érte. De meg tudtam magam értetni, mert tudták mit szeretnék és ki is mondták, nekem meg koppant, hogy ahh és tényleg az a szó.
A házhoz érve körbevezettek és kipakolhattam végre a bőröndből is. Berendezkedni is úgy ahogy sikerült, de a könyveim és a képeim nagyon hiányoznak az összképből.♥
Hoztam egy pár ajándékot is a családnak. Igyekeztem magyarosabb dolgokat összeválogatni, amiket itt nem lehet kapni vagy amit mi készítettünk anyukámmal. (pl.: pilótakeksz, házi lekvár, szörp, levendulazsák és persze a gyerekeknek játékok).
Meg én is kaptam egy kis meglepetést.:)

Nem csak saját szobám, de saját fürdőm és mosdóm is van, ami szerintem nagyon szuper. A ház pedig amúgy hatalmas, 3 szintes, nagyon szép.

Ráadásul a kertből látszanak ennek a gyönyörű várnak a körvonalai, ahová hamarosan ellátogathat
ok.*-*


A kevés alvás miatt már délután iszonyú fáradt voltam, jól esett végre rendesen aludni.:))
folyt.köv...

Szép napot Nektek!:)
Bianka♥

Próbálkozás - Hogyan lettem Au Pair?

Sziasztok!
Igazából nehezen kezdek bele ebbe. Egy moly adta az ötletet (innen is üdvözlöm és köszönöm ezt is és a címet is♥), hogy írhatnék blogot az élményeimről Au Pair-ként, ugyanis jelenleg Au Pair vagyok Németországban már lassan 2 hónapja. Így hát megpróbálkozom vele.
Hozzá tenném, hogy mindig is féltem az írástól. Imádok olvasni, de az írást meghagytam másnak. A naplómba szívesen írok (ha eszembe jut.:D), mert nagyon jó egy idő után visszaolvasni, de így, hogy mások is elolvashatják amit írok, bevallom kicsit ijesztő.
De most mégis itt vagyok és először is bemutatkoznék.:
Bianka vagyok, 22 éves egy Baranya megyei kis faluból. Világ életemben németet tanultam és az egyik német órán esett szó az Au Pair-ekről kb. tizedikes koromban.
(Aki nem tudná az Au Pair olyan személyt jelent, aki külföldön kimegy egy családhoz, velük él, besegít a háztartásban és a gyerekekkel. Ezért nem kap fizetést, csak zsebpénzt, viszont teljes ellátást kap.)
Szóval már ekkor felfigyeltem erre az egészre. De lehetetlennek tűnt, így nem is agyaltam  rajta többet.
Majd két évvel később láttam egy előadást ugyanúgy a gimimben, ahol egy öregdiák visszajött mesélni az élményeiről, hogy mit csinált érettségi után és bizony az Au Pair-ség és köztük volt. Akkor ragadott magával és az álmommá vált. Csak hogy nem volt elég bátorságom hozzá és nem tettem érte semmit. Elmentem egyetemre és német nemzetiségi óvodapedagógusnak tanultam. Eljött az utolsó félév, de nem készültem el a szakdolgozatommal, mert németül kell megírnunk és úgy éreztem, hogy nekem ez nem megy. 14 év német tanulás után még mindig bizonytalannak éreztem magam. Ekkor jött az ötlet. Miért ne mehetnék ki Németországba Au Pair-nek most?
Imádom a gyerekeket, közben gyakorlom a nyelvet és még egy kis pénzt is kapok olyanért, ami csak a hasznomra válik. Fél évig kint leszek és utána simán megírom azt a fránya szakdolgozatot németül.
Így hát elhatároztam magam és beavattam a terveimbe a családom. Először azt hitték csak viccelek és úgysem teszem meg, de bizonyítani akartam. Nekik is és magamnak is.
Így hát regisztráltam az https://www.aupairworld.com/-ra és elkezdtem a keresgélést.
Őszintén nagyon nehéz volt családot választani. Különböző szempontok alapján kellett keresnem.
1.: az ország. Az legalább egyszerű volt, nyilván Németország.
2.: pontos helyszín. Na ez már nehezebb volt, mert én mindenképpen nagyvárosba szerettem volna jönni (pl. München, Bonn, Stuttgart), falusiként gondoltam milyen jó lesz.*-* (Hát elárulom, egy 4500 fős faluban vagyok, de erről majd később.:D) Az is fontos volt, hogy délen legyen, mert itt kb olyan az időjárás mint otthon Magyarországon. (bár az eddigi tapasztalataim alapján azért itt sokkal többet esik az eső.:()
3.: hány gyerek legyen? Úgy gondoltam, hogy óvodapedagógus hallgatóként 3 gyerekkel simán elbírok, így annyi lett.
4.: kijutás. Fontos szempont volt, hogy hogy jövök ki, mert azért mégiscsak 1100 km-ről van szó. Végül Stuttgartig Flixbusszal jöttem, a reptérre érkeztem és kijöttek értem.
5.: maga a család. Az biztos, hogy ez volt a legnehezebb. Én személy szerint rengeteg családdal beszéltem, de nehéz megmondani egy virtuális beszélgetés alapján, hogy most az a család tényleg normális-e és vajon jól fognak e veled bánni.
Így hát mindig szűkült a kör és végül ez a család nyert. És bár egy kis faluban élnek Ofterdingenben (Baden Württemberg tartományban), de kárpótol, hogy nagyon kedvesek és figyelmesek.
Ha jól emlékszem májusban vagy júniusban dőlt el, hogy melyik családhoz jövök. A nyár során többször videochateltünk, hogy mire jövök jobban megismerjük egymást. Majd kitűztük a dátumot is, hogy mikor jöjjek. Végül szeptember 3-ra esett a választás, de a kiutazásomról és az első élményekről a következő bejegyzésemben olvashattok.:)

Köszönöm, ha végig olvastad és ha bármi kérdésed van bármivel kapcsolatban, bátran tedd fel, szívesen válaszolok!:)

Szép napot Nektek!
Bianka♥