2019. november 26., kedd

Barátkozás egy idegen helyen egy idegen nyelven

Egy idegen országban. 
Idegen emberekkel körülvéve. 
Idegen nyelvet beszélve.
Hosszabb távú kint lét esetén. 
Egyedül érzed magad.
Könnyen mondják az emberek, hogy szerezz új barátokat...mintha az olyan egyszerű lenne...
Mert nem az, vagy mégis?


Ahogy ígértem, elhoztam Nektek ebben a posztomban, hogy hogyan lettek barátaim Németországban.:)

Őszinte leszek, az első hónap nagyon nehéz volt ezen a téren. Igazából nem is próbálkoztam. Nem tudtam mit kellene tennem. Egyszerűen csak vártam a nyelviskolát, hogy ott majd biztosan lesznek barátaim.
Csak mivel a hétvégéim általában szabadok voltak, hiába mehettem volna "világot látni", egyedül nem akartam. Így maradt az olvasás. Amit amúgy imádok és egy percig sem bántam, hogy ennyi időm van olvasni.

Viszont a család aggódott miattam. Kérdezték, hogy jól érzem e magam itt és hogy miért nem megyek sehová? Mert megtehetném... Én pedig mondtam, hogy egyedül mégsem az igazi.
Mire remek ötletet adtak. Hiszen ott a Facebook, miért ne kereshetnék először ott barátokat. Képzeljétek el, nekem eszembe se jutott rákeresni AuPair-csoportokra. Pedig vannak és ráadásul több ezer taggal.

Nagyon lelkes voltam, gyorsan meg is írtam a posztot és már aznap elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, aki Amerikából jött Németországba. Egy helyen lakunk itt, úgyhogy már azon a héten találkoztunk is. Sydney-nek hívják és tök jól el tudunk beszélgetni. Ha tudunk találkozunk, most hétvégén pl. karácsonyi vásárban voltunk. De voltunk még kávézni, társasozni, sőt még táncolni is együtt.:D Meg tervezünk majd menni Stuttgartba.*-*

Majd volt egy kisebb szünet, mert más nem írt, meg én sem találtam senkit a közelben. Vagy akinek írtam, azzal hamar megszakadt a beszélgetés, mert nem tudtunk találkozni. De nem szomorodtam el, már ennek is tökre örültem.

Kicsivel később újból üzenetet kaptam egy orosz lánytól. Kiderült, hogy ő egészen közel lakik és egy városba járunk nyelviskolába. Ő angolul jobban beszél, mint németül, így egész érdekes a beszélgetésünk, néha félig angol félig német, de csak igyekszünk megérteni egymást..:D Amíg csak online beszélgettünk nem nagyon írt, de bátor voltam és kezdeményeztem, hogy találkozzunk, azóta pedig már sokkal többet beszélünk. Őt Olya-nak hívják.

Olya nővére minden pénteken szervez külföldi diákoknak egy úgynevezett "International Caffee Hour"-t, amin kávézunk és beszélgetünk. Az egyik pénteken elmentünk rá és itt ismertem meg egy kínai lányt, Ying-et. Hát ne tudjátok meg kínai akcentussal milyen nehéz megérteni a németet, de nagyon igyekszem.:D Ying egy nagyon félős de iszonyú aranyos lány. Itt is én kezdeményeztem, hogy találkozhatunk máskor is ha van kedve és ideje. Hiszen mit veszíthetek, maximum nemet mond, legalább megpróbáltam, nem?  De végül szerencsére nem volt ellene és pl a legutóbb megtanítottam römizni.:3

És végül a nyelviskolában is lett egy barátom, Francesco, aki Kolumbiából jött. (Ráadásul tavaly ő is AuPair volt, csak München mellett.:)) Érkezés sorrendjében ültünk le a teremben és egészen véletlenül ő ült mellém. Szünetben beszélgettünk, majd egyik óra után meghívott a szülinapjára, mert ő is épp "barátszerzési akcióban" van.:D Így történt, hogy elmentünk hárman korcsolyázni még egy spanyol lánnyal és azóta jóban vagyunk.:)

Nagyon érdekes amúgy így ismerkedni és beszélgetni, hogy egyikőtöknek sem a német az anyanyelve, hanem egy harmadik nyelvként használjátok, hogy megértsétek egymást. A legviccesebbek azok a helyzetek, amikor gondolkodtok egy szón vagy a ragozáson és együtt próbáljátok megfejteni, hogy vajon mi is lehet. Illetve amikor már feladnád, hogy mindegy, nem tudom elmondani amit akarok és a végén mégis sikerül együtt, az nagyon jó érzés. Sokszor ki is javítjuk egymást, ebből pedig sokat tanulunk.

Bár van olyan, hogy bosszant, hogy nem tudom rendesen kifejezni magam és sokszor hagynám az egészet, mert késő van és fáradt vagyok és egyszerűen nem megy németül gondolkodni, de nem adom fel. Mert most még nehéz, de jó úton járok és ez a legfontosabb. Minden egyes találkozó, mondat és kiejtett szó előrébb visz.

És képzeljétek, elhatároztam, hogy egy pár alapkifejezést megtanulok az új barátaim anyanyelvén. Bár angolul nagyjából tudok, azt már kihúzhatom, de a spanyol, orosz és kínai érdekes lesz.:D Köszönni már mindegyiken tudok.:3

És egy kivétel, mert nem idegen nyelvű, de mégis a barátság témához tartozik. Nem rég derült ki, hogy egy régi ismerősöm is itt él a közelben, akivel azóta szintén barátok lettünk. Először furcsa volt itt csak úgy az utcán sétálgatva valakivel magyarul beszélgetni, de elképesztően jól esett.:3

Úgyhogy én azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel, legyetek bátrak és nyitottak és semmi sem lehetetlen.

További szép napot Nektek!
Bianka♥





2019. november 23., szombat

Német tanulás Németországban

A legfőbb célom, hogy AuPair lettem Németországban, a nyelvtanulás volt. Vagyis még mindig az. Mivel már elsős korom óta tanulom a nyelvet úgy gondoltam, hogy nem lesz baj, de ez nem így volt. Míg nagyon jól megértettem az embereket (ha nem beszélnek nagyon gyorsan), a beszéd nem ment valami jól. Nem jutottak eszembe a dolgok, féltem megszólalni. De lassan 3 hónapja vagyok kint és szerencsére elmondhatom, hogy sokat fejlődtem.

De hogyan is történt/történik ez?

1. Nyelviskola
A legtöbb AuPair nyelviskolába jár a "munka" mellett, így én is alig vártam, hogy elkezdjem. De nem alakultak túl könnyen a dolgok. 
Először is írtam egy tesztet, amiből kiderült, hogy melyik szintre iratkozzam be. A család B2-t javasolt, majd jött a csúf igazság. Megírtam a tesztet, ami jól is sikerült. De a szóbeli nem ment túl jól. Így a vizsgáztató hölgy az A2.2 szintet javasolta. 
Borzalmasan elkeseredtem. Ilyen rossz lennék? De nem volt mit tenni, beiratkoztam a tanfolyamra. Igen ám, csak a kevés jelentkező miatt nem indult. Majd találtam nagy nehezen egy másikat, de az csak hetente egyszer 1,5 óra volt, amit én borzalmasan kevésnek ítéltem a fejlődéshez. Azért adtam neki egy esélyt, elmentem. Sajnos csalódottan távoztam. Semmi újat nem tanultam, nagyon egyszerű volt az egész és olyan emberek voltak ott, akik pár éve élnek kint és muszáj németet tanulniuk a munkájuk miatt, de nem igazán akarnak...én viszont tanulni akartam. 
Elhatároztam, hogy megpróbálom a B1-es szintet. Október 21-én volt az első óra. Viszonylag későn, ha azt nézzük, hogy akkor már másfél hónapja kint voltam. De ez végre bevált. 
A hangsúly azon van, hogy minél többet beszéljünk és ez rengeteget segít. Egyszerűen imádok bejárni. Hetente kétszer 2,5 óra. Annyi a hátránya, hogy mivel esti suli, van hogy már elég fáradt vagyok és nehéz koncentrálni. És ha valamit nem értesz, a magyarázat is németül van ugye...:D 
Azt is imádom, hogy mindenki más országból jött, így új embereket és kultúrákat is megismerhetek.

Így néz ki maga az iskola.

2. Környezet, mindennapok
Ami még rengeteget segít, az nyilván az, hogy folyamatosan a német nyelv vesz körül reggeltől estig. A családban, ha rádiót hallgatunk, ha mesét olvasok a gyerekeknek, ha boltba megyek, mindig.
A leggyorsabban ezeket a szavakat tanultam meg. 

3. "Rákényszerülsz"
Mivel nincs más választásom ahhoz, hogy megértsenek, muszáj beszélnem. És nem baj ha elrontom. Úgy is megértenek. Tudják, hogy még nehéz, de mindenki nagyon segítőkész és ez energiát ad az embernek. Nem szabad elbizonytalanodni. Hinni kell és gyakorolni. Menni fog az.

4. Folyamatos gyakorlás
Amikor nem is beszélek senkivel és van szabadidőm, akkor ha tehetem német sorozatokat/filmeket nézek felirattal. Ez is rengeteget segít. Olyan kifejezésekkel is, amiket nem mindennap használnál, de azért jól jön. Remekül bővíti a szókincset. Ha elég bátor leszek hozzá, akkor majd regényeket is szeretnék németül olvasni, de az egyelőre még sajnos nem megy.

5. Barátkozás, közös nyelv
Erről viszont hosszabban szeretnék írni, úgyhogy a következő posztomban ez lesz a téma.

További szép napot Nektek!
Bianka♥


2019. november 4., hétfő

Meglátogattak a szüleim - Burg Hohenzollern

Sziasztok!

Mivel itt kint is ugyanakkor volt őszi szünet mint otthon, így a szüleim eljöttek meglátogatni.*-*
Nagyon jó volt kicsit együtt lenni, mivel már iszonyúan hiányoztak.
És hova is mehettünk volna együtt, ha nem a Hohenzollern kastélyba. De kicsit előre szaladtunk...

Október 31-én reggel érkeztek és szerencsénkre az egész hetes esőzés után végre aznap gyönyörű időnk volt. Így hát ebéd után Tübingenbe vittem őket, ami gyönyörű ősszel is. Sajnos az óraátállítás miatt hamar besötétedett, így elmentünk vásárolni a város nézés után. Estére mindenki hulla fáradt volt, konkrétan 20.000 lépést írt aznapra a telefonom, anyáék meg az egész éjjelt átutazták előtte, úgyhogy senkit sem kellett altatni..:D

Másnap november elseje révén mivel minden zárva volt, így vár látogatást terveztünk. Három várat is kinéztem, ugyanis egyik sincs innen messze, de az elsődleges a Burg Hohenzollern volt. 


Ez van hozzánk a legközelebb, mindössze 11 km, a körvonalai látszódnak a szobám ablakából is.:)
Szerettünk volna minél korábban odaérni, mert mindig rengeteg látogató van és nem akartunk dugóba kerülni. 11 óra körül értünk oda (10kor nyit) és szerencsénk volt, akkor még nem volt nagy forgalom. A hegy alján parkoltunk, gondoltuk jó lesz egy kis séta fel a várig. 1,3 km-t kellett felfelé megtennünk, ami nem is lett volna baj, csak hogy a vár 855 méter magasan fekszik a Hohenzollern-hegy tetején. De remekül kiépített ösvény van felfelé azoknak, akik gyalog vágnak neki az útnak. Meg rengeteg lépcső is...:D Busz is felvisz egyébként, ha valakinek azzal szimpatikusabb a feljutás.

Sajnos felérve láttuk, hogy belépő nélkül még a vár körül sem lehet sétálni (úgy, mint pl a Festetics kastélyban Keszthelyen), így mindenképp belépőt kellett vennünk, ami 12€ volt/felnőtt. De ha már felmásztunk a hegy tetejére, mindenképp szerettünk volna bemenni.

Maga a vár gyönyörű, de mivel ma is laknak benne, így nem lehet mindenhova bemenni. Illetve a termekben fényképezni sem szabad, így csak az internetről tudok nektek 1-2 belső képet mutatni.



De maga a vár udvara is csodás és a kilátás pedig elképesztő
Itt már tudok nektek saját képeket mutatni.:)









A várhoz felfelé menet sok helyen meg lehet állni fényképet készíteni onnan (is) róla.:)

Kb. 2 órát töltöttünk a várban, addigra pont rengetegen lettek, mire végeztünk. Meg el is kezdett esni az eső, így ideje volt elindulni. Hát nem tudom miért, de számomra a lefele vezető út még rosszabb volt mint felfelé menni, mire leértem remegett a lábam és másnap persze izomlázzal keltem, de nagyon megérte.

Felejthetetlen élmény volt és ráadásul a szüleimmel mehettem. Imádtam minden percét.♥

Sajnos nagyon elszaladt az idő és ismét nagyon fáradtak voltunk, így a másik két várra már nem került sor. Másnap reggel pedig már indulniuk is kellett haza a szüleimnek.:(
De remélem nekem még lesz lehetőségem eljutni azokhoz is.:)

Ha bármilyen kérdésetek van nyugodtan tegyétek fel és remélem ti is eljuttok ilyen csodás helyekre.*-*
További szép napot Nektek!
Bianka♥