Barátkozás egy idegen helyen egy idegen nyelven

Egy idegen országban. 

Idegen emberekkel körülvéve. 

Idegen nyelvet beszélve.

Hosszabb távú kint lét esetén. 

Egyedül érzed magad.

Könnyen mondják az emberek, hogy szerezz új barátokat...mintha az olyan egyszerű lenne...

Mert nem az, vagy mégis?

Ahogy ígértem, elhoztam Nektek ebben a posztomban, hogy hogyan lettek barátaim Németországban.:)

Őszinte leszek, az első hónap nagyon nehéz volt ezen a téren. Igazából nem is próbálkoztam. Nem tudtam mit kellene tennem. Egyszerűen csak vártam a nyelviskolát, hogy ott majd biztosan lesznek barátaim.

Csak mivel a hétvégéim általában szabadok voltak, hiába mehettem volna "világot látni", egyedül nem akartam. Így maradt az olvasás. Amit amúgy imádok és egy percig sem bántam, hogy ennyi időm van olvasni.

Viszont a család aggódott miattam. Kérdezték, hogy jól érzem e magam itt és hogy miért nem megyek sehová? Mert megtehetném... Én pedig mondtam, hogy egyedül mégsem az igazi.

Mire remek ötletet adtak. Hiszen ott a Facebook, miért ne kereshetnék először ott barátokat. Képzeljétek el, nekem eszembe se jutott rákeresni AuPair-csoportokra. Pedig vannak és ráadásul több ezer taggal.

Nagyon lelkes voltam, gyorsan meg is írtam a posztot és már aznap elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, aki Amerikából jött Németországba. Egy helyen lakunk itt, úgyhogy már azon a héten találkoztunk is. Sydney-nek hívják és tök jól el tudunk beszélgetni. Ha tudunk találkozunk, most hétvégén pl. karácsonyi vásárban voltunk. De voltunk még kávézni, társasozni, sőt még táncolni is együtt.:D Meg tervezünk majd menni Stuttgartba.*-*

Majd volt egy kisebb szünet, mert más nem írt, meg én sem találtam senkit a közelben. Vagy akinek írtam, azzal hamar megszakadt a beszélgetés, mert nem tudtunk találkozni. De nem szomorodtam el, már ennek is tökre örültem.

Kicsivel később újból üzenetet kaptam egy orosz lánytól. Kiderült, hogy ő egészen közel lakik és egy városba járunk nyelviskolába. Ő angolul jobban beszél, mint németül, így egész érdekes a beszélgetésünk, néha félig angol félig német, de csak igyekszünk megérteni egymást..:D Amíg csak online beszélgettünk nem nagyon írt, de bátor voltam és kezdeményeztem, hogy találkozzunk, azóta pedig már sokkal többet beszélünk. Őt Olya-nak hívják.

Olya nővére minden pénteken szervez külföldi diákoknak egy úgynevezett "International Caffee Hour"-t, amin kávézunk és beszélgetünk. Az egyik pénteken elmentünk rá és itt ismertem meg egy kínai lányt, Ying-et. Hát ne tudjátok meg kínai akcentussal milyen nehéz megérteni a németet, de nagyon igyekszem.:D Ying egy nagyon félős de iszonyú aranyos lány. Itt is én kezdeményeztem, hogy találkozhatunk máskor is ha van kedve és ideje. Hiszen mit veszíthetek, maximum nemet mond, legalább megpróbáltam, nem?  De végül szerencsére nem volt ellene és pl a legutóbb megtanítottam römizni.:3

És végül a nyelviskolában is lett egy barátom, Francesco, aki Kolumbiából jött. (Ráadásul tavaly ő is AuPair volt, csak München mellett.:)) Érkezés sorrendjében ültünk le a teremben és egészen véletlenül ő ült mellém. Szünetben beszélgettünk, majd egyik óra után meghívott a szülinapjára, mert ő is épp "barátszerzési akcióban" van.:D Így történt, hogy elmentünk hárman korcsolyázni még egy spanyol lánnyal és azóta jóban vagyunk.:)

Nagyon érdekes amúgy így ismerkedni és beszélgetni, hogy egyikőtöknek sem a német az anyanyelve, hanem egy harmadik nyelvként használjátok, hogy megértsétek egymást. A legviccesebbek azok a helyzetek, amikor gondolkodtok egy szón vagy a ragozáson és együtt próbáljátok megfejteni, hogy vajon mi is lehet. Illetve amikor már feladnád, hogy mindegy, nem tudom elmondani amit akarok és a végén mégis sikerül együtt, az nagyon jó érzés. Sokszor ki is javítjuk egymást, ebből pedig sokat tanulunk.

Bár van olyan, hogy bosszant, hogy nem tudom rendesen kifejezni magam és sokszor hagynám az egészet, mert késő van és fáradt vagyok és egyszerűen nem megy németül gondolkodni, de nem adom fel. Mert most még nehéz, de jó úton járok és ez a legfontosabb. Minden egyes találkozó, mondat és kiejtett szó előrébb visz.

És képzeljétek, elhatároztam, hogy egy pár alapkifejezést megtanulok az új barátaim anyanyelvén. Bár angolul nagyjából tudok, azt már kihúzhatom, de a spanyol, orosz és kínai érdekes lesz.:D Köszönni már mindegyiken tudok.:3

És egy kivétel, mert nem idegen nyelvű, de mégis a barátság témához tartozik. Nem rég derült ki, hogy egy régi ismerősöm is itt él a közelben, akivel azóta szintén barátok lettünk. Először furcsa volt itt csak úgy az utcán sétálgatva valakivel magyarul beszélgetni, de elképesztően jól esett.:3

Úgyhogy én azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel, legyetek bátrak és nyitottak és semmi sem lehetetlen.

További szép napot Nektek!
Bianka♥