2019. november 26., kedd

Barátkozás egy idegen helyen egy idegen nyelven

Egy idegen országban. 
Idegen emberekkel körülvéve. 
Idegen nyelvet beszélve.
Hosszabb távú kint lét esetén. 
Egyedül érzed magad.
Könnyen mondják az emberek, hogy szerezz új barátokat...mintha az olyan egyszerű lenne...
Mert nem az, vagy mégis?


Ahogy ígértem, elhoztam Nektek ebben a posztomban, hogy hogyan lettek barátaim Németországban.:)

Őszinte leszek, az első hónap nagyon nehéz volt ezen a téren. Igazából nem is próbálkoztam. Nem tudtam mit kellene tennem. Egyszerűen csak vártam a nyelviskolát, hogy ott majd biztosan lesznek barátaim.
Csak mivel a hétvégéim általában szabadok voltak, hiába mehettem volna "világot látni", egyedül nem akartam. Így maradt az olvasás. Amit amúgy imádok és egy percig sem bántam, hogy ennyi időm van olvasni.

Viszont a család aggódott miattam. Kérdezték, hogy jól érzem e magam itt és hogy miért nem megyek sehová? Mert megtehetném... Én pedig mondtam, hogy egyedül mégsem az igazi.
Mire remek ötletet adtak. Hiszen ott a Facebook, miért ne kereshetnék először ott barátokat. Képzeljétek el, nekem eszembe se jutott rákeresni AuPair-csoportokra. Pedig vannak és ráadásul több ezer taggal.

Nagyon lelkes voltam, gyorsan meg is írtam a posztot és már aznap elkezdtem beszélgetni egy lánnyal, aki Amerikából jött Németországba. Egy helyen lakunk itt, úgyhogy már azon a héten találkoztunk is. Sydney-nek hívják és tök jól el tudunk beszélgetni. Ha tudunk találkozunk, most hétvégén pl. karácsonyi vásárban voltunk. De voltunk még kávézni, társasozni, sőt még táncolni is együtt.:D Meg tervezünk majd menni Stuttgartba.*-*

Majd volt egy kisebb szünet, mert más nem írt, meg én sem találtam senkit a közelben. Vagy akinek írtam, azzal hamar megszakadt a beszélgetés, mert nem tudtunk találkozni. De nem szomorodtam el, már ennek is tökre örültem.

Kicsivel később újból üzenetet kaptam egy orosz lánytól. Kiderült, hogy ő egészen közel lakik és egy városba járunk nyelviskolába. Ő angolul jobban beszél, mint németül, így egész érdekes a beszélgetésünk, néha félig angol félig német, de csak igyekszünk megérteni egymást..:D Amíg csak online beszélgettünk nem nagyon írt, de bátor voltam és kezdeményeztem, hogy találkozzunk, azóta pedig már sokkal többet beszélünk. Őt Olya-nak hívják.

Olya nővére minden pénteken szervez külföldi diákoknak egy úgynevezett "International Caffee Hour"-t, amin kávézunk és beszélgetünk. Az egyik pénteken elmentünk rá és itt ismertem meg egy kínai lányt, Ying-et. Hát ne tudjátok meg kínai akcentussal milyen nehéz megérteni a németet, de nagyon igyekszem.:D Ying egy nagyon félős de iszonyú aranyos lány. Itt is én kezdeményeztem, hogy találkozhatunk máskor is ha van kedve és ideje. Hiszen mit veszíthetek, maximum nemet mond, legalább megpróbáltam, nem?  De végül szerencsére nem volt ellene és pl a legutóbb megtanítottam römizni.:3

És végül a nyelviskolában is lett egy barátom, Francesco, aki Kolumbiából jött. (Ráadásul tavaly ő is AuPair volt, csak München mellett.:)) Érkezés sorrendjében ültünk le a teremben és egészen véletlenül ő ült mellém. Szünetben beszélgettünk, majd egyik óra után meghívott a szülinapjára, mert ő is épp "barátszerzési akcióban" van.:D Így történt, hogy elmentünk hárman korcsolyázni még egy spanyol lánnyal és azóta jóban vagyunk.:)

Nagyon érdekes amúgy így ismerkedni és beszélgetni, hogy egyikőtöknek sem a német az anyanyelve, hanem egy harmadik nyelvként használjátok, hogy megértsétek egymást. A legviccesebbek azok a helyzetek, amikor gondolkodtok egy szón vagy a ragozáson és együtt próbáljátok megfejteni, hogy vajon mi is lehet. Illetve amikor már feladnád, hogy mindegy, nem tudom elmondani amit akarok és a végén mégis sikerül együtt, az nagyon jó érzés. Sokszor ki is javítjuk egymást, ebből pedig sokat tanulunk.

Bár van olyan, hogy bosszant, hogy nem tudom rendesen kifejezni magam és sokszor hagynám az egészet, mert késő van és fáradt vagyok és egyszerűen nem megy németül gondolkodni, de nem adom fel. Mert most még nehéz, de jó úton járok és ez a legfontosabb. Minden egyes találkozó, mondat és kiejtett szó előrébb visz.

És képzeljétek, elhatároztam, hogy egy pár alapkifejezést megtanulok az új barátaim anyanyelvén. Bár angolul nagyjából tudok, azt már kihúzhatom, de a spanyol, orosz és kínai érdekes lesz.:D Köszönni már mindegyiken tudok.:3

És egy kivétel, mert nem idegen nyelvű, de mégis a barátság témához tartozik. Nem rég derült ki, hogy egy régi ismerősöm is itt él a közelben, akivel azóta szintén barátok lettünk. Először furcsa volt itt csak úgy az utcán sétálgatva valakivel magyarul beszélgetni, de elképesztően jól esett.:3

Úgyhogy én azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel, legyetek bátrak és nyitottak és semmi sem lehetetlen.

További szép napot Nektek!
Bianka♥





2019. november 23., szombat

Német tanulás Németországban

A legfőbb célom, hogy AuPair lettem Németországban, a nyelvtanulás volt. Vagyis még mindig az. Mivel már elsős korom óta tanulom a nyelvet úgy gondoltam, hogy nem lesz baj, de ez nem így volt. Míg nagyon jól megértettem az embereket (ha nem beszélnek nagyon gyorsan), a beszéd nem ment valami jól. Nem jutottak eszembe a dolgok, féltem megszólalni. De lassan 3 hónapja vagyok kint és szerencsére elmondhatom, hogy sokat fejlődtem.

De hogyan is történt/történik ez?

1. Nyelviskola
A legtöbb AuPair nyelviskolába jár a "munka" mellett, így én is alig vártam, hogy elkezdjem. De nem alakultak túl könnyen a dolgok. 
Először is írtam egy tesztet, amiből kiderült, hogy melyik szintre iratkozzam be. A család B2-t javasolt, majd jött a csúf igazság. Megírtam a tesztet, ami jól is sikerült. De a szóbeli nem ment túl jól. Így a vizsgáztató hölgy az A2.2 szintet javasolta. 
Borzalmasan elkeseredtem. Ilyen rossz lennék? De nem volt mit tenni, beiratkoztam a tanfolyamra. Igen ám, csak a kevés jelentkező miatt nem indult. Majd találtam nagy nehezen egy másikat, de az csak hetente egyszer 1,5 óra volt, amit én borzalmasan kevésnek ítéltem a fejlődéshez. Azért adtam neki egy esélyt, elmentem. Sajnos csalódottan távoztam. Semmi újat nem tanultam, nagyon egyszerű volt az egész és olyan emberek voltak ott, akik pár éve élnek kint és muszáj németet tanulniuk a munkájuk miatt, de nem igazán akarnak...én viszont tanulni akartam. 
Elhatároztam, hogy megpróbálom a B1-es szintet. Október 21-én volt az első óra. Viszonylag későn, ha azt nézzük, hogy akkor már másfél hónapja kint voltam. De ez végre bevált. 
A hangsúly azon van, hogy minél többet beszéljünk és ez rengeteget segít. Egyszerűen imádok bejárni. Hetente kétszer 2,5 óra. Annyi a hátránya, hogy mivel esti suli, van hogy már elég fáradt vagyok és nehéz koncentrálni. És ha valamit nem értesz, a magyarázat is németül van ugye...:D 
Azt is imádom, hogy mindenki más országból jött, így új embereket és kultúrákat is megismerhetek.

Így néz ki maga az iskola.

2. Környezet, mindennapok
Ami még rengeteget segít, az nyilván az, hogy folyamatosan a német nyelv vesz körül reggeltől estig. A családban, ha rádiót hallgatunk, ha mesét olvasok a gyerekeknek, ha boltba megyek, mindig.
A leggyorsabban ezeket a szavakat tanultam meg. 

3. "Rákényszerülsz"
Mivel nincs más választásom ahhoz, hogy megértsenek, muszáj beszélnem. És nem baj ha elrontom. Úgy is megértenek. Tudják, hogy még nehéz, de mindenki nagyon segítőkész és ez energiát ad az embernek. Nem szabad elbizonytalanodni. Hinni kell és gyakorolni. Menni fog az.

4. Folyamatos gyakorlás
Amikor nem is beszélek senkivel és van szabadidőm, akkor ha tehetem német sorozatokat/filmeket nézek felirattal. Ez is rengeteget segít. Olyan kifejezésekkel is, amiket nem mindennap használnál, de azért jól jön. Remekül bővíti a szókincset. Ha elég bátor leszek hozzá, akkor majd regényeket is szeretnék németül olvasni, de az egyelőre még sajnos nem megy.

5. Barátkozás, közös nyelv
Erről viszont hosszabban szeretnék írni, úgyhogy a következő posztomban ez lesz a téma.

További szép napot Nektek!
Bianka♥


2019. november 4., hétfő

Meglátogattak a szüleim - Burg Hohenzollern

Sziasztok!

Mivel itt kint is ugyanakkor volt őszi szünet mint otthon, így a szüleim eljöttek meglátogatni.*-*
Nagyon jó volt kicsit együtt lenni, mivel már iszonyúan hiányoztak.
És hova is mehettünk volna együtt, ha nem a Hohenzollern kastélyba. De kicsit előre szaladtunk...

Október 31-én reggel érkeztek és szerencsénkre az egész hetes esőzés után végre aznap gyönyörű időnk volt. Így hát ebéd után Tübingenbe vittem őket, ami gyönyörű ősszel is. Sajnos az óraátállítás miatt hamar besötétedett, így elmentünk vásárolni a város nézés után. Estére mindenki hulla fáradt volt, konkrétan 20.000 lépést írt aznapra a telefonom, anyáék meg az egész éjjelt átutazták előtte, úgyhogy senkit sem kellett altatni..:D

Másnap november elseje révén mivel minden zárva volt, így vár látogatást terveztünk. Három várat is kinéztem, ugyanis egyik sincs innen messze, de az elsődleges a Burg Hohenzollern volt. 


Ez van hozzánk a legközelebb, mindössze 11 km, a körvonalai látszódnak a szobám ablakából is.:)
Szerettünk volna minél korábban odaérni, mert mindig rengeteg látogató van és nem akartunk dugóba kerülni. 11 óra körül értünk oda (10kor nyit) és szerencsénk volt, akkor még nem volt nagy forgalom. A hegy alján parkoltunk, gondoltuk jó lesz egy kis séta fel a várig. 1,3 km-t kellett felfelé megtennünk, ami nem is lett volna baj, csak hogy a vár 855 méter magasan fekszik a Hohenzollern-hegy tetején. De remekül kiépített ösvény van felfelé azoknak, akik gyalog vágnak neki az útnak. Meg rengeteg lépcső is...:D Busz is felvisz egyébként, ha valakinek azzal szimpatikusabb a feljutás.

Sajnos felérve láttuk, hogy belépő nélkül még a vár körül sem lehet sétálni (úgy, mint pl a Festetics kastélyban Keszthelyen), így mindenképp belépőt kellett vennünk, ami 12€ volt/felnőtt. De ha már felmásztunk a hegy tetejére, mindenképp szerettünk volna bemenni.

Maga a vár gyönyörű, de mivel ma is laknak benne, így nem lehet mindenhova bemenni. Illetve a termekben fényképezni sem szabad, így csak az internetről tudok nektek 1-2 belső képet mutatni.



De maga a vár udvara is csodás és a kilátás pedig elképesztő
Itt már tudok nektek saját képeket mutatni.:)









A várhoz felfelé menet sok helyen meg lehet állni fényképet készíteni onnan (is) róla.:)

Kb. 2 órát töltöttünk a várban, addigra pont rengetegen lettek, mire végeztünk. Meg el is kezdett esni az eső, így ideje volt elindulni. Hát nem tudom miért, de számomra a lefele vezető út még rosszabb volt mint felfelé menni, mire leértem remegett a lábam és másnap persze izomlázzal keltem, de nagyon megérte.

Felejthetetlen élmény volt és ráadásul a szüleimmel mehettem. Imádtam minden percét.♥

Sajnos nagyon elszaladt az idő és ismét nagyon fáradtak voltunk, így a másik két várra már nem került sor. Másnap reggel pedig már indulniuk is kellett haza a szüleimnek.:(
De remélem nekem még lesz lehetőségem eljutni azokhoz is.:)

Ha bármilyen kérdésetek van nyugodtan tegyétek fel és remélem ti is eljuttok ilyen csodás helyekre.*-*
További szép napot Nektek!
Bianka♥







2019. október 25., péntek

Hogy telik egy hetem?

Sziasztok!

Lassan 2 hónapja kint vagyok és bizony időbe telt, mire kialakultak a dolgok. Egy rutin, ami a mindennapokba rendszert visz és ha felkelek tudom, hogy aznap mi is vár rám, miket kell megcsinálnom.
Először is kaptam egy hetitervet a család beosztásáról, hogy a szülők hogy dolgoznak, a gyerekeknek meddig van suli/ovi és mikor vannak a különböző szakkörök. Ugyanis rengeteg mindenre járnak. (kungfu, torna, atlétika, yoga, logopédus, kórus, tényleg van itt minden.:D)
Majd ez alapján alakult az én napom/hetem is.

Minden reggel 6:30-kor kelek, és reggelit készítek a gyerekeknek, ami 6:50-kor van. 7:15-kor indulunk az iskolába. Az elsősöknek kötelező sétálniuk, a másodikosok rollerrel mennek, és harmadiktól fölfelé pedig biciklivel mennek az iskolába, akármilyen messze is legyen az iskola a falun belül. Tőlünk kb. 2 km-re van és minden reggel én sétálok velük az iskolába, úgyhogy megvan a napindító mozgás.:D
Viszont minden reggel láthatom a napfelkeltét.*-*

Mikor visszaérek a házba a délelőttöm szinte mindig szabad. Annyi, hogy a gyerekek után elpakolok, majd megreggelizem és általában pihenek. Heti 1-2x kell főznöm is.


Általában délig van csak iskola (kivéve ha Nachmittagsschule/délutáni iskola van, olyankor 15:00-ig). Amikor a gyerekek hazaértek együtt ebédelünk, házi feladatot csinálunk és délután játszunk, ha nincs semmi szakkör.


Szeretnek színezni, kirakózni. Imádnak legozni és ha jó idő van elviszem őket a játszótérre.:)

Erre a csúszdára először azt hittem, hogy még nincs kész.:"D
Ha aznap valamilyen szakkör van, akkor függ attól, hogy éppen kinek. Van, hogy én viszem őket kocsival, de van hogy a szülők és addig én otthon maradok azzal, akinek épp nincs aznap délutáni elfoglaltsága.:)

Általában 18:00-kor vacsorázunk, utána pedig a gyerekek már készülődnek a lefekvéshez. 7 körül mennek ágyba, ami nekem nagyon jó, mert innentől az estém már szabad.

Ilyenkor általában olvasok, tanulok, sorozatot nézek vagy videochatelek a családdal és a barátimmal.


Heti kétszer este nyelviskolába megyek, amit nagyon szeretek. Annyi, hogy néha már nehéz figyelni és folyamatosan fordítani olyan későn ha nagyon fárasztó napom volt.

A hétvégéim pedig szabadok, de erről majd egy másik posztban.:)
További szép napot Nektek!
Bianka♥




2019. október 22., kedd

Fél évig könyvek nélkül? Avagy hogyan mentett meg az ebook.

Sziasztok!

Mondanom sem kell, az utazás mellett az olvasás a másik nagy szenvedélyem. Mikor véglegessé vált, hogy kijövök fél évre Németországba, kétségbeestem, hogy akkor mégis hogyan fogok én olvasni...fél évnyi könyvet mégsem hozhatok magammal. Sajnos.

Így született az ötlet, hogy születésnapomra ebook-ot szeretnék.
Őszintén szólva, az elején nagyon ódzkodtam tőle. Tudjátok felmerültek a szokásos könyvmoly "problémák"...
- Mi lesz a lapozás élményével?
- Nem szagolgathatom a könyvem...
- Az ebook mégsem ugyanolyan, mintha egy igazi könyvet olvasnék, nem??
És még sorolhatnám.

De nem volt mit tenni, elkezdtem keresgélni, hogy melyik is lenne a megfelelő. Vásárlás előtt szeretek minél több információt szerezni az adott dologról és ez ekkor sem volt másképp. Hosszas keresgélés után 3 lehetséges "jelölt" volt.

1. PocketBook Aqua 2 vízálló eBook olvasó, azúrkék színben
2. PocketBook Touch Lux 4, sima fekete színben
3. Kindle Paperwhite 4

Miután a rengeteg ebook olvasót erre a 3ra szűkítettem, innen már nagyon nehéz volt dönteni. Szegény családomat szerintem már kezdtem kiakasztani a döntésképtelenségemmel..:D

Számomra fontos volt, hogy mindenképpen legyen benne háttérvilágítás, elég tárhely, viszonylag sok támogatott szövegformátum, esetleg wifi és én még szerettem volna, ha nem csak érintőképernyős, de gombok is vannak rajta.

Ezek után a választásom végül a PocketBook Touch Lux 4-re esett, amivel azóta is töretlen a boldogság. 




Nagyon egyszerű a használata, könnyen lehet rá könyveket tenni és iszonyú kényelmes a használata. Ráadásul sötétben olvasni egy álom vele. És sokkal könnyebben magammal tudom vinni bárhová, mint egy több száz oldalas könyvet. 

Úgyhogy én nagyon elégedett vagyok vele és rettentően örülök, hogy rávettem magam.


Ilyen gyönyörű tokot rendeltem hozzá.*-*

Mióta kint vagyok a sok szabadidőnek hála közel 30 könyvet olvastam el. Ez számomra elképesztő, mert otthon nincs ennyi időm olvasni és ez hatalmas boldogsággal tölt el.

Összességében én csak ajánlani tudom az ebook olvasót is és azon belül ezt a típust is. 
És ha valamelyik könyvbe annyira beleszeretek, azt még mindig meg tudom venni nyomtatott formátumban is. És szagolgathatom. (Tudom furcsa vagyok, de remélem a többi könyvmoly legalább megért.♥)

Ha további kérdésetek van ezzel vagy bármivel kapcsolatban, nyugodtan tegyétek fel!
Szép napot Nektek!
Bianka♥




Hechingen - Mezítlábas park/Barfußpfad

Sziasztok!

Már régóta szerettem volna ellátogatni egy Mezítlábas parkba, amiből Magyarországon is van több (ebből ráadásul 2 nem is olyan vészesen messze tőlünk : Ide kattintva megnézhetitek őket.;)), mégis itt Németországban volt alkalmam először kipróbálni, méghozzá Hechingenben.


Először fel se fogtam, hogy hova érkeztünk, mert eredetileg a Hohenzollern várba készültünk, de hatalmas dugó volt, azért alternatívát kerestünk. Szóval furcsa volt, hogy mindenki elkezdte lehúzni a cipőjét és a zokniját...:D
Aztán leesett, hogy pontosan mi is ez, és akkor már nagyon örültem neki.


Nagyon érdekes élmény volt, nagyon tetszett. Néha azért igazán fájdalmas volt, főleg az apró kavicsokon, de beszéljenek helyettem a képek.:)






Ez volt a kedvencem, de fogalmam sincs mi ez..:D
Én mindenkinek ajánlom ezeket a parkokat, főleg szép időben remek program, a gyerekek is nagyon élvezték.


Ráadásul innen is látszott a vár.*-*


Összességében nagyon pozitív élmény volt, bár másnap kicsit fájt a talpam, de teljesen megérte. Remélem ti is kipróbáljátok majd valamelyik Mezítlábas parkot!:)

Találtam egy videót is, ami ebben a parkban készült, bár nem túl jó a minősége, de hátha valakit érdekel.:


Szép napot Nektek!
Bianka♥



2019. október 20., vasárnap

Tübingen

Sziasztok!

A következő bejegyzésem témája nem más, mint a gyönyörű Tübingen lesz.:)
A kiérkezésem utáni első hétvégén ebbe a csodás egyetemvárosba vitt el a család. 


A város jellegzetessége, hogy átszeli a Neckar (amin egyébként gondolázni is van lehetőség:)) és a folyó partján gyönyörű sorban állnak a régi házak. Meseszép.*-* Ez szerepel a legtöbb képeslapon is, be is vásároltam belőle a családnak.:))


Először játszótérre vitt az utunk a gyerekekkel (kalóz játszótér, a képen látható mászókával), majd a főbb nevezetességeket nézhettem meg. A főutcát, városházát, kastélyt. 

De mivel a gyerekek is velünk voltak, nem volt olyan egyszerű fényképezni, főleg mert  mind a hárman akarták fogni a kezem, ami ugye önmagában is lehetetlen, plusz fényképezni...:"D
Így a következő hétvégén visszajöttem, akkor már egyedül.
Őszintén szólva kicsit féltem, mert azért mégiscsak egy idegen országban, egy idegen városban tök egyedül, úgy hogy nem is ismered ki magad igazán elég rémisztő. Ráadásul csodás tehetségem van ahhoz, hogy bárhol el tudjak tévedni...gondolhatjátok.:D 
De igyekszem ezen változtatni és hát Tübingen várta, hogy felfedezzem.*-*
Egész jól kiigazodtam a központon azok után, hogy már egyszer jártam ott és hamar meg is találtam a sétáló utcákat.
Mindenhol régi épületek, macskaköves utcák, nagyon tetszett. 


Rathaus :
   

Ezután bementem a templomba, ahol 50 centért fel lehetett menni a toronyba. Én pedig legyőzve a tériszonyom felmentem. És milyen jól tettem, ugyanis ez a látvány tárult elém.:



De a templom gyönyörű volt belül is:
                                             

Innen pedig látszik a kastély, ahol előtte héten voltunk:
A bejárat

Remélem nektek is elnyerte a tetszésetek Tübingen!:)
Legyen szép napotok!
Bianka♥



Városnézés, a környék.

Sziasztok!
Hol is vagyok pontosan? Mi van a közelben? Hová szeretnék eljutni?
Ofterdingen a falu neve, ahol fél évig élek most. Kb. 4500 fő lakik itt, nagyon nyugodt, csendes, szép környékkel.
Van iskola, óvoda, egy templom, és gyönyörű régi építésű házak.




Ez a kilátás a szobámból : (erdő, és minden este itt megy le a nap.*-*)

Sok gyönyörű város van a közelben. Többek között Tübingen, Reutlingen, Stuttgart, stb. A Bodensee sincs olyan messze.


Igazából még Svájc és Franciaország is teljesen elérhető távolságra vannak.:)

Ahová mindenképp szeretnék eljutni és jobban megismerni.: Stuttgart, München, Sigmaringen, Burg Hohenzollern, Bodensee, meg a Neuschwanstein kastély, de az már nincs olyan közel.:D
Majd még biztosan bővül a lista.:)

További szép napot Nektek!
Bianka♥

Utazás, megérkezés, első benyomás.

Sziasztok!
Ahogy ígértem, a következő bejegyzésben az utazásról és az első benyomásról lesz szó.
A nyár során igyekeztem mindent összeszedni, amire szükségem lehet. Új nagyméretű bőrönd, hátizsák, ruhák kiválogatása. Igazán furcsa volt nyár végén téli cuccokat pakolni, de muszáj volt, hiszen az egész telet kint töltöm. 

Szeptember 3án este 21:45kor indult a Flixbus Stuttgartba Budapestről, ahova egy nagyon jó barátnőm és a barátja kísértek el és várták meg míg elindulok. Köszönöm Nekik, hogy ilyen aranyosak voltak.♥
A jegyet korábban lefoglaltam, minden zökkenőmentesen ment. Mivel éjszaka utaztam, próbáltam aludni több-kevesebb sikerrel. Amikor sikerült elaludnom pont határhoz értünk és fel kellett kelni.:D Szóval nagyrészt olvastam. Az út több mint 12 óra volt, mert késtünk egy kicsit és be kell vallanom, hogy szeretek utazni, de a vége felé már elég nehezen bírtam. Mindenképp nagyon hosszú volt. A busz kényelmes volt, volt rajta töltő, mosdó, wifi, kényelmes ülések, szóval csak ajánlani tudom egyébként. Az ára is kedvező.

Mivel késett a busz a család kb egy órát várt rám a stuttgarti reptéren, ahová a busz érkezett. Az apuka jött értem és a két nagyobb gyerek. Nagyon édesek voltak, egyből megöleltek, kérdezték minden rendben van e.:))
Stuttgart Ofterdingentől 50 km, szóval még mindig nem értem oda teljesen, de ez a 30-40 perc már sokkal elviselhetőbb volt.
Közben folyamatosan csodáltam a tájat. Annyira gyönyörű fenyőerdők vannak itt, hogy nem lehet betelni vele.
És hát itt már ugye németül kellett beszélni. Őszintén nagyon féltem tőle. Mivel nem sokat használom a nyelvet, még így sem, hogy az egyetemen is tanulom, nehezen beszéltem. Szinte mindent megértettem nehézség nélkül, de összerakni egy összetettebb mondatot kínszenvedés volt. Aztán persze kulcsfontosságú szavak nem jutottak eszembe és utáltam magam érte. De meg tudtam magam értetni, mert tudták mit szeretnék és ki is mondták, nekem meg koppant, hogy ahh és tényleg az a szó.
A házhoz érve körbevezettek és kipakolhattam végre a bőröndből is. Berendezkedni is úgy ahogy sikerült, de a könyveim és a képeim nagyon hiányoznak az összképből.♥
Hoztam egy pár ajándékot is a családnak. Igyekeztem magyarosabb dolgokat összeválogatni, amiket itt nem lehet kapni vagy amit mi készítettünk anyukámmal. (pl.: pilótakeksz, házi lekvár, szörp, levendulazsák és persze a gyerekeknek játékok).
Meg én is kaptam egy kis meglepetést.:)

Nem csak saját szobám, de saját fürdőm és mosdóm is van, ami szerintem nagyon szuper. A ház pedig amúgy hatalmas, 3 szintes, nagyon szép.

Ráadásul a kertből látszanak ennek a gyönyörű várnak a körvonalai, ahová hamarosan ellátogathat
ok.*-*


A kevés alvás miatt már délután iszonyú fáradt voltam, jól esett végre rendesen aludni.:))
folyt.köv...

Szép napot Nektek!:)
Bianka♥